Nyílt oktatás, eLearning, távoktatás?

Manapság az emberek többsége a távoktatás szó hallatán arra gondol, hogy az internet segítségével, könnyen juthat bizonyítványhoz vagy tanúsítványhoz. Csak az általuk elképzelt és a kurzust szervezők által hangoztatott előnyöket látják, miszerint időt spórolnak, mivel nem kell a képzés helyszínére elutazni, szállást foglalni, így a költségeik is lecsökkennek. Nem kell feltétlenül egy adott órarendhez igazodniuk, hanem egyéni tempóban, saját időbeosztásuk szerint tanulhatnak. Lehetőség van konzultációkon való részvételre is, de azok sem kötelező jellegűek, csak egy lehetőség. Továbbá nem kell a kötelező és az ajánlott irodalmat beszerezniük, különböző segédanyagok után kutatniuk, hanem a kész, kidolgozott tételekhez kapnak elérhetőséget. Kurzustól függően az emberek többsége szerint az online záróteszt könnyebben teljesíthető, mint egy offline vizsga, mivel a kurzus szervezői nem tudják, hogy ki van, vagy ki ül a monitor másik oldalán. A tapasztaltabbak tudják, hogy a záróteszt nem időre megy, így könnyen kikereshetik a megoldást a tananyagból anélkül, hogy valaha elolvasták volna, hogy miről is szól. A másik lehetőség, hogy valamelyik csoporttársuktól elkérik a megoldásokat, így könnyen teljesítik akár időre is a vizsgát. Ám a valóság és a gyakorlati megvalósítás gyakran teljesen más.

Nyílt oktatás - tanulói szerepek

Beszédes címkék a tanulói szerepek leírásában – a Nyílt oktatásról szóló előadásban

Az előadásban határozottan széles sávot kap a tanulói szerepek leírása. Elhangzik, határozott utalást hallunk az előadásban saját tapasztalatra, érzékenységre. Ezzel együtt kirajzolódik egy igencsak furcsa kép. Milyen szerepeket vesznek fel nyílt oktatásban megjelenő tanulók?

·         érdeklődő információgyűjtő

·         csendes megfigyelő és újrahasznosító

·         aktív, szorgalmas résztvevő

·         önjelölt akcióhős, megszállott

·         kognitív troll

·         presztízs játékos

A kifejtett 6 tanulói szerep közül 5 negatív kontextusban említődik, de ami igazán érdekes, hogy az egyetlen pozitívként – ideálisnak nevezett tanulói típus leírása mennyire közhelyes – mi több az előadó hangsúlyai, a beszédtempó váltása világosan jelzi – kicsit untatja a téma.  A jó hallgató, a tanítvány érdektelen. A többi meg azért olyan amilyen, mert nem rendelkezik megfelelő tanulási kultúrával. Ugyanakkor a negatív szerepeket alaposan kibontottan halljuk.  Érdekes, hogy a most leírt kognitív troll leírása határozottan különbözik attól, amit egy  éve az Oktatás - Informatika, eDidaktika 2.0  oldalain olvashattunk. A felidézett poszt egy 3 tagból álló sorozatból való, mely a Digitális Erő sötét oldalát szemlézi. Ami nem változik, a helyesnek jelzett védekezés ellene – tudomásul nem vétel. Nincs közvetlen utalás a múlt hónapban megjelent Newton harmadik törvénye a felnőttképzésben című bejegyzésre , de azt ott megfogalmazottak jól kiegészítik a tanulói szerepek most kifejtett rendszerét.

instruktív	tevékenység központú	nyílt
erős szabályozású felületrendszer – nem az, de úgy nézhet ki „iskolás” üzem	önállóság – jobban bevonódik, nagyobb motiváció – érdemi beleszólás a tanulási folyamatba	érdeklődő információgyűjtő
önszabályozás – egyéni ütem	metatudatos gondolkodás, önreflexió (pécsi példa)	csendes megfigyelő és újrahasznosító
bizonytalankodó, betanuló állapot	tudatosan kialakított, építkező PLE	aktív, szorgalmas résztvevő
„iskolás” tanulásmódszertan Klasszikus kontakt szocializáció	Megküzdés a információ rengeteggel - felelősség	önjelölt akcióhős, megszállott
valódi itt a kontakt tevékenység – a többi csak kiegészítés?	nyitottság az információ megosztásra – nincs irígység?	kognitív troll
egyéni tevékenység kiegészítése	közösségi produktivitásra	presztízs játékos

Oktatásszervezés, tanulástámogatás és folyamatszabályozás

A folyamatszabályozás nem a fejlesztés tárgya. Ha a fejlesztők mégis foglalkoznak vele, akkor ez csak a keretrendszerre vonatkozik. Hatékonyság szempontjából kritikus hibákhoz vezet. (Ollé, 2013a) Kontakt oktatási környezetben a tanulók térben és időben egyszerre vannak jelen, (Ollé, 2013b) így együtt részesei a tanulási-tanítási folyamatnak (Lengyel, 2007. 9.).  A tanulók többsége nem „önszabályozó”, mivel a közoktatásból úgy kerülnek a felnőttképzésbe, hogy a szabályozás feladata nem a saját feladatuk, hanem ezt átveszik a tanárok, szülők. A személyes jelenléthez szoktak hozzá a tanulók, így a távoktatásban ez már hiányzik számukra. (Ollé, 2013a) Egy távoktatás/eLearning rendszerben elvárt, hogy ez az önszabályzás meglegyen, (Ollé, 2013a) így meg kell tanulniuk az önálló tanulást. (Lengyel, 2007. 9.)

A tartalomfejlesztés alapelvei és feltételei

Az eLearning tananyagfejlesztés alapelvei nem változnak. Akkor lehet jó egy eLearning vagy távoktatási fejlesztés, ha maximálisan kihasználja az IKT lehetőségeket. Ez nem az információ digitalizálását jelenti. A technológiai környezethez módszertanában is igazodnia kell. Minden oktatási folyamatnak van egy nevelési hatásrendszere, amelyek nem szorulhatnak háttérbe, mivel nemcsak a gyerekeket kell nevelni, hanem a felnőtteket is. Különböző tanulási utakat képesnek kell lennie támogatnia, vagyis testreszabhatónak kell lennie. Az egyéni tevékenységeket a felület is képes támogatni. (Ollé, 2013) Különböző elemeket használhatunk fel vagy saját elemeket is készíthetünk.  Fontos, hogy ezek az elemek a szabványosítás miatt újra felhasználhatóak és kompatibilisek legyenek, (Lengyel, 2007. 30.) később ezeket más kurzusokba is be lehessen illeszteni. (Ollé, 2013) A megfelelő szabvány rendelkezik kooperációs képességgel, a tanuló tevékenységeinek naplózásával, újra felhasználó és a következő tulajdonságokkal: hozzáférhetőség, tartósság és megengedhetőség. (Lengyel, 2007. 30.) A legáltalánosabban elfogadott szabvány például a SCORM, amely megfelel a következő alapfeltételeknek: újrafelhasználhatóság, elérhetőség, platformfüggetlenség, és tartósság. (Antalovits, 2008. 157.)

Moodle – az instruktív modell?

Milyen az instruktív modell?  Iskola központú. Spontán lemásolja a közoktatás – gyakran – rossz modelljét. Békés nyugodt hagyományon alapuló tartalomközpontúsággal. „Szabályozok, irányítok, aktívan figyeljen...” lépjen be, csinálja meg – nem számít a tanulóban zajló folyamat – nincs különbség az egyének között. Hatékony? Lehetséges, de az inkább szerencse dolga.

E- learning egyenlő a tartalommal? Költséghatékony – egyszeri tartalomfejlesztés – nem cél, sőt kevésbé támogatott a kooperativitás.Nincs szükség mentorra, tutorra? Kidolgozatlan tanári szerep?

Biztosan szerencsém volt, két képzést is magam mögött tudhatok, ahol az instruktív modellnek, az előadásban felsorolt hátrányait nem éreztem. A Prompt munkatársai szervezték, s mindkettő esetében úgy gondolom elég idő jutott a tanári szerep kidolgozására.  Különösen erős hangsúlyt kapott a fórumok működtetése – ami bizony állandó tanári jelenlétet igényelt.  A kurzus minden egységében értékként jelent meg a kooperáció a kurzustagok között.  Nem kiképeztek, hálót szőttek a kurzustagok között.

Nyilván a következő (tevékenység központú modell, nyílt oktatás, virtuális és hibrid oktatás) modellek feldolgozásánál másként láthatjuk majd a folyamatokat, de most, közvetlen az előadás meghallgatása  után, úgy érzem, a Moodle, mint keretrendszer többet tudhat jó kezekben, mint a bemutatott modell.  

A motiváció nem elég!

Melyek azok a kompetenciák, amelyekre vélhetőleg szüksége lesz azoknak a nemzedékeknek, akik ma a közoktatásban "tanítódnak" ?

• Önszabályozás
• Tudásépítés
• Együttműködés
• IKT használat
• Valós problémák megoldása
• Innováció

Hogy állunk ezekkel?

Önszabályozásról csak akkor beszélhetünk, ha diákjainknak több lépéses, s elágazásokkal telt utat kell bejárniuk, a feladat feldolgozásakor. Ennek az időkerete nem lehet kevesebb, mint legalább egy tanítási hét. Hányszor végzünk ilyenfajta munkát? Néhány projekt keretében. A 2013  Digitális nemzedék konferencián a   

Digitális írástudás szekcióban, Fehér Péter kérdezett rá, az ott projektejüket bemutató kollégákra, mégis hány jól megtervezett projekt hozható létre egy tanév során. 2-6 között szóltak a válaszok, üdítő kivétel egy tizedik évfolyamot járó gimnazista válasza, aki szerint minden hónapba kényelmesen beleférhet egy-egy projekt. Nagyon jó volt hallani, hogy számára, tanuló diákként a projektmunka - bár sokkal több időt fordít rá, mint a "hétköznapi" tanulásra - izgalmas és hasznosnak ítélt folyamat!

Hogy mennyire nehéz 45 percbe bezsúfolni olyan tanulói munkát, amelyben együttműködés-önszabályozás-valós problémák megoldása is szerepel, arra a hejőkeresztúri iskola KIP programjának kidolgozói és a módszer lelkes tanítói adnak példát. Bár az általuk felépített modell egyértelműen sikeres, a módszer számtalan kíváncsi pedagógust és iskolaközösséget vonz, mégis a követő iskolák száma csekély. Pedig nem tűnik soknak, hogy a tanórák minimum 15 %-ban érvényesüljenek az előírt kritériumok, már az óratervezésnél elvéreznek sokan. Nyílt végű feladatok, csoportmunka és a csoportmunkára épülő egyéni munka, valós probléma megoldására. Az ilyen tanulási-tanítási folyamat megtervezése, támogatása olyanfajta tanári kompetenciákat követel, amire talán még nem készít fel a tanárképző, ( tudom, a felsőfokú oktatásban eltöltött bármilyen haladó és produktív 4-5 év, nem írja felül a saját iskolaképet, s még inkább nehéz a gyakorlatban szembemenni a szokásrenddel) a napi gyakorlatban elsajátítani pedig irdatlanul nehéz, hisz ellene dolgozik a kötött órakeret, a hagyományos iskolakultúra. 

A távoktatás kulcsszava is az önszabályozás, a saját tanulási folyamat megtervezése, s legtöbbször a motiváció szerepét ítéljük döntőnek a sikeresség szempontjából. Pedig talán fontosabb, hogy a mai felnőtt - távoktatásban megjelenő tanulók - legyenek 20 vagy 90 évesek, nem sajátíthatták el az önszabályozás, tanulási folyamat tervezésének egyébként mára jól leírt módszertanát. Mert a közoktatás nem tanította ezeket. Nagyobb baj, hogy most sem teszi. S bármennyire motivált a tanuló felnőtt, ha nincsenek kapaszkodói a hogyan tanuljak témájában, elvész az információ tengerben. 

Tanulás, tanulásmódszertan és tanulói szerepértelmezés

Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi évtizedben megváltoztak a tanítással, tanulással kapcsolatos nézetek, vélemények: elsősorban a tanárokról, a tanítási folyamat szervezéséről és irányításáról. Az oktatás célja a tanulás lett, a tanulók képességeinek, készségeinek fejlesztése. Egyre inkább az új viselkedési– és gondolkodásformák, az ismeretek elsajátítására helyeződött a hangsúly. A tanulás irányítása, az oktatási folyamat megfigyelése, elemzése, eredménye került a középpontba. (Katona, 2006. 81-82) A pedagógusnak tudatosan kell megterveznie a pedagógiai folyamatokat, ki kell választania a megfelelő módszereket és mindezek mellett át kell gondolnia, hogy milyenné szeretné tanítványait nevelni. (Gocsál, 2002. 7)