Fogalomértelmezés és tervezés a gyakorlatban

Az élet úgy hozta, hogy munkám révén előbb kezdtem el távoktatást és eLearninget "csinálni", minthogy valaha egyáltalán tanultam volna róla, ha meg már csinálnom kellett, próbáltam megtanulni, hogy mi is ennek a módja. Amit most tudok/gondolok, azt legalább fele részben a gyakorlati munkában, úgymond "saját bőrömön" tapasztaltam. A másik fele részben pedig olvastam a szakirodalmat és még inkább online figyeltem azokat, akik szintén csinálják, csak esetleg ők még tanultak is róla. :)

Egy biztos, Ollé János az egyik, akit érdemes figyelni! Ezért vagyok itt...

Ugyanakkor nem akarok a témában tudományos kutatásokat végezni, nem akarok eLearningből és távoktatásból vizsgát tenni a félév végén, sőt még csak róluk szóló cikkeket sem akarok publikálni egyetlen folyóiratban sem. Jól/jobban akarom csinálni az eLearninget és a távoktatást! Ez persze nem azt jelenti, hogy nem olvasok el érdekes cikkeket, és persze ezúton is bátorítok minden kutatást, de elhatároztam, hogy a szakmai érdeklődésemet és kíváncsiságomat félretéve, jelen kurzusban (kis túlzással) csakis arra próbálok koncentrálni, ami a gyakorlati munkámban hasznosítható és minden más "sallangot" feláldozok a pragmatizmus oltárán! Leginkább azért, mert épp egy olyan paradox helyzetben vagyok, hogy tanulóként veszek részt egy eLearninges képzésben, miközben tanárként „funkcionálok” egy másikban.

Szóval...

Ilyen „haszonelvűségi” attitűddel indulva kicsit féltem az első előadástól, mert a fogalomértelmezésekkel igazából nem nagyon tudok mit kezdeni! Illetve de: amikor pl. egy közbeszerzési eljárás, vagy pályázat kapcsán a képzési programokat összeállítjuk, jó alaposan magyarázgatjuk mi is az ilyen-olyan „learning” fogalmakat, mert ezeket úgy szeretik az emberek olvasgatni. Erre addig van szükség, míg nincs meg az aláírás a szerződésen. Ezután pedig a képzéseken résztvevőknél a fogalmak valami ilyesformán jelennek meg:

• távoktatás = nem fogunk találkozni (pedig lehetne)
• online = internetet használunk
• eLearning = itt is használni fogjuk az internetet
• virtuális = na ez valami szörnyű szerepjátékos zombiland

Nekik meg már nem kezdem el magyarázni, hogy mi a blended learning, hanem elkezdem csinálni, ha úgy döntöttünk az kell neki! Tehát ez a fogalmi összefoglaló nagyon jó példa volt arra, hogy igen: komolyan és célirányosan találjuk ki és tervezzük meg milyen képzést akarunk! De amikor már arról megy a diskurzus, hogy akkor miisazazelearning – na ettől már nálam szakad a cérna.

A nyitott oktatás gyönyörű utópia, csak kevés hozzá az Ollé János; hogy a technológia önmagában nem forradalmasítja az oktatást, már-már közhely.

Képzésszervezőként nekem a legizgalmasabb gyakorlati kérdések az alábbiak voltak:

1. Központi keretrendszert használjak vagy önszervező(dő) online környezetet (youtube+FB+twitter+stb.) Ez tényleg nagy dilemma, legutóbb nagyon sokáig azon az állásponton voltunk, hogy nem kell keretrendszer, aztán az utolsó pillanatban mégis lett...
2. Technológia által meghatározott vagy oktatási cél által meghatározott rendszert alakítsunk ki? Erre ugye szakmai alapon azt mondom naná, hogy az utóbbit választom, mégis sok "projektben" láttam már hogy... hogy is fogalmazzak finoman ... túl sokat kínált a kész alaprendszer és túl nagy volt a kísértés, hogy elég lesz oda felhányni valami tartalmat!
3. Tartalomközpontú vagy tevékenységközpontú rendszerben gondolkodjunk? No ebből kiindulva mi is általában oda jutunk el, hogy kell-e még tananyagot fejleszteni egyáltalán. Itt a totális szélsőségeknek is van létjogosultsága, amiért mi általában mégis készítünk még saját tananyagot, annak leginkább az az oka, hogy az emberek fejében a képzés még mindig többnyire tananyagok átadását jelenti. El nem hinnék  rólam, hogy csinálhatok jó képzést anélkül, hogy csinálnék tananyagot!

Ezt a három kérdés talán érdemes lenne részletesebben is tárgyalni, de hogy egy eLearning és/vagy távoktatásos képzés tervezésénél komolyan átgondolandók, ez biztos!

kép forrása:  http://gyar.eu/9h